Stresszcsökkentés a mozgásszervi kezelésben, komplex szemlélettel 

A mozgásszervi betegségek Magyarországon vezető helyen állnak az egészségügyi problémák körében; a lakosság mintegy 20-25%-a küzd ilyenekkel. A háttérokok között a stressz is jelentős helyet foglalhat el, nem véletlen, hogy számos kezelési technika hatásosságának alapja a stressz oldása. 

A mozgásszervi elváltozások nagy része a mozgásszegény életmód, a stressz és a helytelen életvitel miatt alakul ki, ezért elsődleges, hogy preventív céllal is alkalmazzuk a fizikoterápiás, manuálterápiás és egészségmegőrző kezeléseket. 

A keleti egészségfilozófiák a természetgyógyászati kezelések a test-lélek-szellem egységét és az öngyógyító erők felszabadítását, az egyensúly helyreállítását tűzik ki célul. Több mint 2000 évvel ezelőtt a kínaiak – megfigyelve a természet körforgását és ezzel párhuzamba állítva a szervezet és az univerzum ciklikus folyamatait – arra a következtetésre jutottak, hogy minden átalakulás 5 fázisban zajlik, melyhez 5 alapelem kapcsolódik (tűz, víz, fém, fa, föld). Ezen elemek a hagyományok szerint a szervezet külső-belső mozgatórugóit jelképezik, figyelembevételük hiányállapot esetén akár segítséget is jelenthet a szervezet öngyógyító folyamatainak aktiválásában és az egészség fenntartásában. 

Ez a szemlélet az ember életét szüntelen kibontakozási folyamatnak tekinti, a betegséget pedig e folyamat akadályozottságának. Ha a testünk funkcióit jobban megismerjük (a gyengeségeket, az erősségeket elfogadjuk), akkor könnyebben találjuk meg az utat tehetségünk érvényesítéséhez. A mozgásszervi problémák kezeléséhez kialakított technikák tudatos alkalmazásával jelentős életminőség-változást érhetünk el, a kezelések során ugyanakkor szinte mindig felbukkan olyan probléma, amely a fizikai panaszok (fájdalmak, zsibbadások, mozgásbeszűkülés) mellett lelki szintű megerősítést is kíván. 

Tapasztalatom szerint a mozgásszervi panaszok jelentős hányadát a szervezetet ért stressz miatt létrejött kóros izomfeszülés következtében kialakult szenzomotoros amnézia okozza (lásd: Selye János és Feldenkrais elmélete). 

Kevesebb stresszel

A stresszhatások következtében kialakuló kóros állapot testtudatosító gyakorlatok ismétlésével, a szervezet emlékezőrendszerének aktivizálásával visszafordítható, hiszen nagyon gyakran a tudatalattiban kialakult fájdalomkép és az ehhez kapcsolódó félelem nehezíti a mozgások elindítását és a teljes mozgáspályán való működtetést. 

Számos hatásos technika alapja a stresszelmélet, hiszen pl. egy adott sérülésnél vagy fájdalomnál gyakran alkalmazunk olyan eljárást, mely a feszítés és a lazítás tudatos gyakoroltatásával, illetve előfeszített testhelyzetben végzett kezeléssel oldja a tudatalatti blokkokat (autogén trening, FDM-terápia, triggerband-technikák, szenzomotoros trening, Feldenkrais-módszer, kötőszövet-terápiák). 

A feszültség és az ellazulás az élet két pólusa, megfelelő egyensúlyuk teszi lehetővé az emberi szervezet életképességét.Az egyensúlyzavaroknak negatív, káros hatásaik vannak, melyek különböző módon jelentkezhetnek: fejfájás, feszültség, fájdalom, belső nyugtalanság stb. 

A pszichés ellazulás és fizikai ellazulás közötti összefüggések arra adnak lehetőséget, hogy az egyik pólus tudatos ellazításával a másik pólust befolyásoljuk. 

Bizonyos testrészekre összpontosított figyelemmel meg tudjuk változtatni az izmok tónusát, így az adott a területen a feszültségek kiegyenlítődésével harmónia, kellemes állapot jön létre. Ez a hatás egy nagyobb edzés vagy verseny után is megtapasztalható, hiszen az endorfinfelszabadulás eredményeként szinte euforikust érzést él át az ember, ami megkönnyebbülést hozó fizikai érzetekkel is társul (melegség, bizsergés, felszabadultság). 

Feszültség és feszültségoldás

A dinamikus feszültség és lazítás a mozgatórugója minden élettani folyamatnak (sejtlégzés, keringési hormonális folyamatok, belső-külső ritmus). A motoros és érzőrendszert is harmonizáló, elsődlegesen a koponyatáj-gerinc-sacrum területeinek funkcioalitását támogató finom, manuális kezelésekből álló technika a craniosacralis terápia. 

A kezelés során a koponyacsontokat ízületszerűen összekötő koponyavarratok rugalmasságát és feszültségmentesítését a durazsák közvetítésével, a nyakszirtcsonttól a keresztcsontig vezetjük végig, a craniosacralis ritmust támogatva. 

A craniosacralis rendszer szoros kapcsolatban áll a vérkeringéssel, az idegrendszerrel, a nyirokrendszerrel, az érző- és mozgásrendszerrel, így általa pozitívan befolyásolhatjuk e szervrendszerek működését is. 

A kötőszöveti fasciaterápiákkal a test regenerációs és öngyógyító folyamatait aktiváljuk. A kötőszövet az egész testet behálózva köti össze a szervezet pszicho-neuro-endokrin és immunrendszeri területeit. A kötőszöveti feszültségek,egyenletlenségek, letapadások feloldása segíti ezen rendszerek egymás közötti kommunikációját. 

A szövetközti térben felhalmozódott zsírok, méreganyagok és a nyirokpangás következtében kialakult szöveti rendellenességek oldásához ma már több olyan módszer is megtanulható, mely segíti ezen képletek regenerálódását. 

A terápiás gyakorlatban sokszor egymással kombináljuk a különböző technikákat (FDM-, triggerpont-terápia, manuális tecnikák,Terrier-lágyrészmobilizáció, oszteopátia).

Az oszteopátiás szakemberek háromféle rendszert különböztetnek meg, melyek három anatómiai részterületnek felelnek meg: a parietalis, a craniosacralis és a visceralis rendszert. A kezelések ezen területek célirányos vizsgálatából és manuális kezeléséből állnak. Összekötő struktúrájuk az előzőekben említett kötőszövetes rendszer, melyen keresztül a zavar minden anatómiai részterületre átterjedhet. 

A fizikoterápiának kiemelkedő szerepe van egyes betegségek kezelésében, megelőzésében, melyhez a legrégebbi kezelésformák lehetőségeiből is kiindulhat (termálvíz, iszap, masszázs, manuális kezelések, gyógynövények, köpölyözés, fényterápia). A kezeléseknek mélyebb értelmet, hasznos többletet adhat a korábban említett 5 elem vizsgálatát, kiegyensúlyozását segítő, harmóniát ösztönző terápiás szemlélet is. 

A fizioterápia – más eljárásokkal ellentétben – megfelelő alkalmazás mellett nem okoz károsodásokat a szervezetben. 

Kombinált kezelésmódok

A mozgásszervi problémák leggyakoribb panaszait (fájdalom, mozgásbeszűkülés) számos kezelésmóddal csökkenthetjük. 

A masszázs különböző elemeit, fajtáit szinte minden fizioterapeuta szívesen alkalmazza előkezelésként, hiszen a feszes területek ellazítása mellett fájdalomcsillapításra és a lelki funkciók támogatására, a stressz csökkentésére is alkalmasak. 

A Breuss-masszázs lazító fogásaival a porckorongok tehermentesítését segítjük elő. E technika segíti a gerinc energetikai, regenerálódási folyamatait, valamint a fizikai, érzelmi, mentális és szellemi szintek blokkjainak oldódását. Tehermentesiti a gerinc mellett futó képleteket és a porckorongokat. Gyakran kombináljuk Dorn-terápiával, mellyel elsősorban a gerinc területén létrejött aszimmetrikus elváltozások, eltolódások felszabadítását, ezáltal pedig (a meridiánokon és az izom-ideg-kötőszövetes kapcsolatokon keresztül) a szervek-szervrendszerek tehermentesítését érhetjük el. 

Kiegészítő terápiaként én még a magnetoterápiát és a lézerkezelést használom a leggyakrabban. A mágneses kezelés a mágneses tér normalizálásával fokozza az oxigenizációt, gyorsítja a véráramlást és segítí a szöveti regenerálódást. 

Mindkét kezelésforma kivalóan alkalmazható a fájdalom elleni kezelésekben (lumbágó, izomgörcs, sérülés, duzzanatcsökkentés).

Az őseink által használt gyógynövényes pakolásokat, teákat, tinktúrákat is érdemes használnunk a kezelések során, például a fájdalomcsillapításban (kamilla, árnika, zsurló stb.), az ásványianyag- és vitaminpótlásban (csalán – vas, csipkebogyó – C-vitamin stb.), a gyulladáscsökkentésben (káposzta-, zsurlópakolás), a merevség oldásában (feketenadálytő-pakolás), a vérzéscsillapításban (pásztortáska) és a lazításhoz (orbáncfű). 

Én belső támogatásként Süsschler-sókat és homeopátiás alapkészítményeket is szoktam ajánlani, melyekkel szintén segíthetjük a szöveti regenerálódást (arnika montana) és az ásványianyag-pótlást (pl. Calcium phosphoricum), hiszen a hiányállapotok is növelhetik a serülések kockázatát. 

A kineziotaping technikák hozzájárulhatnak az instabil területek megtámasztásához, a tartás korrigálásához, a fájdalomcsillapításhoz, a nyirok-, szöveti funkciók támogatásához és ha pl. a hideg-meleg színek kombinációjára is figyelünk, akkor akár gyulladáscsökkentő, hűsítő hatásukat is még inkább kiaknázhatjuk. 

Szinte évente jelennek meg újabb és újabb technikák, melyek kissé eltérően, de hasonló elven működnek és klinikailag bizonyítottan hasonló sikerességet mutatnak. A technikák sokfelélesége, egyedisége sokat segíthet abban, hogy több irányból is megtekintsük az emberi szervezet bonyolult, de nagyon egységes és szervezett működését, és akár több technikát egybefűzve, egyedivé formálva segítsük a szervezet öngyógyító folyamatainak aktiválását.